1922 augusztus 10-én született Kémeren. Gyermekkorától kezdve járt imaházba és vasárnapi iskolába. Zenei tehetségével már serdülő gyermekkorában kitűnt. 16 évesen döntött Jézus Krisztus mellett, amit bemerítésben is megpecsételt 1936-ban. Ebben az évben már mint tenorista énekelt a négyszólamú énekkarban Szabó Á. András karvezetése alatt. Első fokú zeneismeretét az Evangéliumi Zsoltár hátsó lapjain található zeneismeretekből szerezte. Minthogy kiváló zenei tehetsége volt, a gyülekezet minden hangszerén megtanult játszani.

   Időközben Cserepka János lett a kémeri gyülekezet lelkipásztora, akinek szolgálata alatt 1943-1948 között sokat fejlődött mind lelkileg, mind zeneismeretében. A lelkipásztor felismerte Márton zenei tehetségét és egyre inkább ösztönözte és lelkesítette a szent munkára, majd Héthalmi Páth Károllyal is kapcsolatba hozta, akitől megszerezte az általa írt zeneelméletet. 1945 –ben házasságot kötött Gergely Margittal. Házasságkötésük után egyszer Héthalmi Páth Károly eljött Budapestről Kémerre, hogy felkeresse az immár híressé vált népi zeneszerzőt, aki akkor már énekeket írt. Szabó Márton nagy megtiszteltetésnek tekintette, hogy saját házában vendégként fogadhatta Héthalmi Páth Károlyt, aki többek között azt mondta, ha nem hívő embertől hallaná, el sem hinné, hogy valaki zenei főiskola nélkül énekeket komponáljon. A Héthalmi Páth Károllyal való kapcsolat révén még nagyobb lendületet vett zenei szolgálata. Zenetörténeti tényként kell megjegyezni, hogy Kémeren és a Szilágyságban Cserepka János ösztönzésére alapítottak férfi és női kórusokat.

   Szabó Márton zeneszerzői próbálkozásának legsikeresebb darabját 1946 június 10-én a kémeri ifjúsági konferencián adták elő. Ez a „Táborba szállunk” című ifjúsági induló volt, amelynek szövegét Gergely Pál írta, Márton pedig megzenésítette. Ezt az indulót majd himnuszként énekelték a szilágysági ifjúsági konferenciákon.

   Szabó Márton szövegeket is írt az énekekhez, amiből kiderül költői tehetsége is. Az új énekek megírására leginkább éjjelente kapott inspirációt, zenei komponálásra pedig inkább nappal, munka közben. Munkahelyén ugyanis gép mellett dolgozott tüzelőként, ahol az ihlettség alatt dallamosította az énekeket és készített zenepartitúrákat. Majd otthon a harmónikáján játszotta el az új énekek dallamát. Sokszor a kazán oldalán verte az ének ritmusát. Még betegen, ágyban fekve is szerzett énekeket, azok szövegét feleségének lediktálva örökítette meg. Mintegy három évtizedes munkája nyomán több, mint hetven éneket komponált. Az ébredés idején őt is érintette a Szentlélek megújító szele. Ekkor már az ébredés nyomán nyert új lelki világosságban születtek az énekei.

   Énekei először a Szilágyságban, majd Kalotaszegen, a Székelyföldön és Arad-Bánságban is elterjedtek. Karvezetői tehetségét Szabó Á András karmester idejében felismerte és önzetlenül lemondott, átadva Szabó Mártonnak az énekkar vezetését. Fúvószenekar vezetésben és partitúraírásban is híressé vált. Őt hívták meg új fúvószenekarok alapítására. Így szervezett és alapított fúvószenekart először Hadadnádasdon, majd Hadadon, Ilosván és Ottományban. Szabó Márton életének utolsó szakaszát Nagyszalontán és az aradi 2. Számú gyülekezetben töltötte, ahol még élete alkonyán is folytatta szolgálatát, de egyre fogyatkozó erejejét látva fiának, ifj. Szabó Mártonnak adta át a karvezető pálcát. 1994 január 29-én költözött az Úrhoz.

Énekei közül:

• „Tavaszi napfényben, tündöklő szépségben…”
• „Tavaszi szellő lengedez, erdő és mező ébredez…”
• „Dicsérjétek a menny Királyát, mert Ő az örök szeretet.”
• „Lélek jöjj a Golgotára…”
• „Oh mily boldogság az élet…”
• „Cendes éjszakán, Betlehemben…”